Bizalom. Elcsépelt sajnos, mind barátságban, mind párkapcsolatban. És képesek voltunk elcsépelni egy fogalmat (bizalom nélkül nincs barátság, nincs házasság, nincs üzleti együttműködés), aminek az igazi, mély jelentését talán nem is értjük, vagy csak nagyon ritkán tudjuk megtapasztalni.
A helyszín lényegtelen, két fiatal nő traccsolására füleltem öntudatlanul.
- Jaj, képzeld, nem is mondtam, milyen romantikus dolog történt anyukámmal!
- Na, mesélj!
- Hát szóval, van egy nála fiatalabb pasija, akire nagyon féltékeny, és úgy döntött, hogy bepoloskázza a kocsiját a srácnak. Lehet kapni már boltokban, több kilométer hatótávolságú poloskákat, tisztára profi, nem?
- Aha... - és ebben az ahában azért őszinte volt a döbbenet.
- Szóval, beletette a kocsiba a szerkentyűt, és folyamatosan lehallgatta a pasija telefonbeszélgetéseit, amiket a kocsiban bonyolított.
- És ez olyan romantikus?
- Nem, nem. Az romantikus, hogy anyukám hallhatta saját fülével, ahogy a srác azt mondta az egyik haverjának, hogy annyira, de annyira szereti anyut, csak kár, hogy anyu sosem hiszi el neki, és mindig baszogatja, meg féltékenykedik.
Eddig én a valóság szappanoperáiban csak meglesett mobilhívás listákról és sms-ekről hallottam, meg elolvasott emailekről, és már ez is mindig elszomorított. Lehet gyanakodni, de inkább megbeszélni kellene minden kételyt és félelmet, nem pedig a másik háta mögött kutakodni.
És hol a határ? Mitől nyugszik meg a kételkedő? Mert nem hiszem, hogy ettől a "romantikus" poloska trükktől ez a nő hirtelen bízni kezd majd a fiúban. Ha bízni akart vagy tudott volna benne, akkor enélkül is megtette volna.
