A szalonban, ahol dolgozom, felmondott a masszőr lány, aki a testmasszázsokat csinálta eddig. Én eddig talpakat kezeltem csak. De tehetségem és ügyességem okán az üzletvezetővel egyeztetve átvettem a testmasszázsokat is.
Tapasztalatból tudom, hogy amikor az ember jó döntést hoz, mindig azonnal visszaigazolja az élet. Most is így volt. Amint megegyeztem a feltételekben az üzletvezetővel, nem telt bele fél óra, csörgött a telefon: női hang időpontot kért másnapra egy órás teljes testmasszázsra.
Büszkén írtam be, jaj de jó, máris újabb izgalmas korszaka kezdődik a szakmai fejlődésemnek. Jó kezem van a masszírozáshoz, így elődöm a sorrendet és a fogásokat sebtiben lediktálta, és én már felkészültnek éreztem magam. Örültem, hogy egy ilyen kedves hölgy jön először, biztos nem bánja, vagy tán észre se veszi, ha itt-ott nem teljesen magabiztos a kezem és bemelegítésnek jobb női izomzatot masszírozni, az nem olyan megterhelő. Majd belejövök.
Izgatottan vártam szombaton a szalonban első vendégemet, nem is volt ott más csak én, bekapcsoltam a lágy zenét is. Pontban a megbeszélt időpontban nyílik az ajtó, belép rajta a kedves hölgy, mosolyogva. De nem egyedül jött ám! Mögötte egy majdnem két méter magas, nem kövér, mégis tagbaszakadt ötven év körüli férfi, arcára erőltetett udvarias kínvigyorral. Láttam azonnal, hogy külföldi (ezért nem ő telefonált), és tudtam azonnal, hogy nem lesz itt semmiféle női izomzat masszírozás. A magyar felesége elhozta meglepiből Hans nevű osztrák férjét hozzám egy teljes testmasszázsra. Hát, leperget előttem az életem, ahogy lopva végigpásztáztam ezt az óriást.
- Lehet, hogyha felfekszik az ágyra, az egyik lába átlóg majd a másik szobába? - tűnődtem.
Angolul köszöntöttük egymást, my name is Tímea, mondtam, és éreztem, ahogy egy izzadság csepp lassan végiggördül a hátamon. (Követte aznap még jó pár.)
A kedves hölgy elköszönt, így most már nem volt visszaút. Megmutattam Hansnak, hogy hol fogom masszírozni, hogy hová teheti a holmiját, amit levesz magáról. És csak reméltem, hogy marad azért rajta legalább EGY ruhadarab.
Hát, nem maradt.
Kemény akcentusával kiszólt a fülkéből, hogy "I am rrready" (azaz, készen állok). Itt még elszaladhattam volna jó messzire, de mit volt mit tenni, vállaltam, hát végigcsinálom.
Beléptem az elfüggönyözött helyiségbe, ahol egy ötvenéves, cigiszagú osztrák mászott fel éppen a kezelőágyra anyaszült meztelenül. Az első sokk után letakartam törölközővel a kiütéses fenekét, és nekiláttam masszírozni. Egész idő alatt nem tudtam fejemből kiűzni lilás színű, szottyadt, ősz szőrszálakkal teli herezacskójának képét, ahogy az ágyra igyekezett felkecmeregni. (És tudtam, hogy amikor Márkónak mesélem majd életem első testmasszázsát, akkor Hans nő lesz.)
Egy ilyen szituáció kicsit kínos tud lenni az elején, ezért igyekezett beszélgetni velem, és mesélt erről-arról, például arról, hogy üzletemberként sokat utazott és hányféle hivatásos masszőrnél járt már életében, relaxáló masszázs, svédmasszázs, shiatzu masszázs Kínában, és ahogy ezeket mondta, egyre bénábbnak éreztem a mozdulataimat. Reméltem, hogy ebből semmit sem érzékel, és minden erőmmel igyekeztem profin dolgozni kemény, csomós, beállt izomzatán.
Sajgott a derekam, a kezeim, és szó szerint csöpögött az izzadság még a combjaimról is, ahogy a fehér szoknyácskámban álltam a masszírozó ágy mellett, miközben vissza kellett tartanom ziháló szuszogásomat.
Életem egyik leghosszabb egy órája volt ez.
Segítsetek: most akkor jó hír, vagy rossz hír, hogy Hans bérletet vásárolt hozzám?
